TILOS
az Á
ARCHÍVUM

Budapest (2011. december 29. )

Web: www.a38.hu/hu/program/22-eves-a-tilos-az-a-hangok-hangulatok-a-tilosbol

 

Mi a közös Somában, Kulka Jánosban, Szabó Győzőben, Falusi Mariannban, efZámbó Istvánban, Nagy Ervinben, Bende Zsuzsában (ex-Új Nem) és Fekete Jenőben (ex-Palermo Boogie Gang)? A válasz egyetlen név: a Tilos az Á. Mindannyian felléptek, dolgoztak a Tilos az Á-ban, vagy csak egyszerűen szerettek oda járni és törzsvendégei voltak a helynek, ami egy teljes generáció számára legalább annyira jelképes, mint egy másik nemzedéknek az Ifipark. Az egykori Tilos az Á szinte napra pontosan 22 évvel ezelőtt nyílt meg, és a résztvevők ebből az alkalomból nagyszabású "slágerfesztivállal" emlékeznek az A38 Hajón Budapest egyetlen klubjára, ami valóban megérdemli a manapság kissé elcsépeltté vált "legendás" jelzőt. A fellépő énekeseket pedig - meglepő fordulatként - nem más kíséri, mint a Magyar Rádió egykori házi zenekara, a Stúdió 11. Felszabadult előszilveszteri mulatság, a huszonkét éve alapított Tilos az Á emlékére, a negyvenkét éve létező Stúdió 11 közreműködésével! A koncertet megelőzően a welcome drinket pedig maga Szabó Laci, a koncertpince felejthetetlen főura szolgálja fel, szigorúan 22 óráig, a koncertkezdésig.

Bár az egykori Tilos az Á már régen megszűnt, a kortárs kultúrára és közéletre gyakorolt hatása bizony felmérhetetlen. Innen indult a ma is létező Tilos Rádió, lényegében itt (pontosabban a Tilos helyén korábban üzemelt Bakony étteremben) alapították meg a Magyar Narancsot, itt működött a Vajdai Vilmos és Szabó Győző Tilos az Á Performance társulata, a későbbi TÁP Színház. Itt volt rezidens a hazai elektronikus partikultúra nagy öregje, Palotai Zsolt, fellépett itt a teljes magyar könnyű- és nehézzenei underground (manapság független színtérnek mondanánk). Játszott itt Frank Zappa és a Noir Désir, a klub elé, a Mikszáth Kálmán térre szervezett fesztiválok pedig a Sziget Fesztivál közvetlen előfutárainak nevezhetők. A fellépők, törzsvendégek, munkatársak között pedig megfordult szinte mindenki, aki a kilencvenes évek első felében valamit is számított a budapesti kulturális életben (és persze a politikában).

E fellépők, törzsvendégek és munkatársak egy része most, a helyet alapító Németh Vladimir (azaz Vova) kezdeményezésére laza, kötetlen, emlékezős, vidám slágerfesztivállal idézi fel a Tilos az Á semmihez sem hasonlítható atmoszféráját.

Bár a műsor - jellegéből adódóan - még alakítás alatt áll, annyi bizonyos, hogy a Stúdió 11 kíséretében a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek nagy slágereit adják elő. Mindenképp váratlan például, hogy Bende Zsuzsa, az Új Nem egykori énekesnője a Hal szálka nélkül főcímdalát énekli Szabó Győzővel, a Lacht el Bahhtar egykori frontemberével. Soma művésznő többek között a Hit the Road Jackkel és az Egy fiú a házból-lal lép fel. Falusi Mariann többek között a Mr Alkoholt, Amy Winehouse Rehabjét és a Jamaikai trombitást adja elő, Kulka János melankolikus összeállításában fő helyet kap a Valahol Európában, Fekete Jenőtől a Georgia on My Mindot és a Nagy utazást hallhatjuk, és önálló blokkban lép fel Szabó Győző, Nagy Ervin és efZámbó István is. Mindezek tetejébe pedig a Stúdió 11 első ízben adja elő az "Orion űrhajóként" elhíresült tévésorozat, az Őrjárat a kozmoszban főcímzenéjére írt zenekari variációit.

Különleges extraként a látogatók számára a welcome drinket nem más szolgálja fel, mint Szabó Laci, a koncertpince valószínűleg mindenki által ismert főura szolgálja fel. A slágerfesztivál után pedig DJ Palotai "emlékezős" szettje idézi meg a Tilos az Á egykor volt, Jean-Michel Verret sokak fejébe beivódott New York-i városképe alatt végigtáncolt éjszakáit.

Helyszín: A38 Hajó - Petőfi híd budai hídfő
Jegyár: 2222 Ft, elővételben kapható. A jegy érvényes a program után következő DJ Palotai-partira is! Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó megújult honlapján, illetve személyesen az A38 Hajón

Jávorszky Béla Szilárd írása  a Népszabadság 2010. március 16- számából:

Palotai Zsolt, vagy ahogy a többség ismeri: Dj Palotai a budapesti éjszaka nehezen kiismerhető, szenvtelennek tűnő alakja. Igazi mackós pókerarc, látszatra szenvtelenül pakolgat a lemezjátszók mögött, közben nagyon is ízléssel, érzéssel, energiával teszi ezt. Szimpatikusan szelíd fanatizmussal, szerénységgel és alázattal. Pedig a hazai undeground tánczenei kultúra abszolút doyenje, a néhai Tilos az Á nevű kultúrkocsma egyik megálmodója és üzemeltetője, máig a Tilos Rádió zenei atyja. Nem mellesleg minden idők egyik legnagyobb honi zeneszelektora. Aki közel az ötvenhez is megmaradt naprakésznek, mi több, előremutatónak.|"Győrben, ahol felnőttem, labdarúgófutballbíró édesapám és kozmetikus édesanyám révén mindenki ismert. Tizennyolc évesen ez elől menekültem Pestre. Most meg látom a tizennégy éves lányomon, hogy neki sem lehet könnyű, hogy az utcán folyamatosan rám köszönnek, lassan korosztálytól függetlenül az emberek” – meséli átlagos nyolcadik kerületi lakásában a számítógép előtt ülve, közben a szemével a monitort pásztázva, hogy épp milyen friss zenék érkeznek. Küldenek neki szinte a világ minden pontjáról, Japántól Amerikán át egészen a „nyóckerig”, a legtöbbször még megjelenés előtti vagy kereskedelmi forgalomba egyáltalán nem kerülő mixeket, felvételeket. Amelyek aztán az elektronikus színtéren még ma is viszonyítási pontoknak tekinthető partijain, rádióműsoraiban válnak közkinccsé.
Palotai több szempontból is az utolsó mohikánok egyike. Például abban, hogy a legutolsók között tért át az analógról a digitálisra. Évtizedekig cipelte partiról partira, rádióműsorról rádióműsorra többszörösen túlsúlyos lemeztáskáit, akkor, amikor mások már rég CD-ről vagy laptopról dolgoztak. Azután pár éve megműtötték a lábát, közel sem bírta úgy a cipekedést, kénytelen-kelletlen ő is megtért, de a szoftverrel mixelő DJ-k korában még változatlanul füllel és kézzel végez mindent. Az éjszakai élethez a megfelelő állóképességet amúgy a sportból hozta. Abba meg gyakorlatilag beleszületett. Édesapja Palotai Károly olimpiai bajnok labdarúgó, nemzetközi hírű futballbíró, de az egész család tele van válogatott szintű sportemberrel. Tinédzserként maga is futballozott, Pölöskeiékkel rúgta együtt a labdát az ifiben, később átállt a kosárlabdára és a teniszre. Közel húsz évig sportolt versenyszerűen. A Testnevelési Főiskolát mégsem tudta befejezni: egy komoly sérülés miatt pályamódosításra kényszerült.
Aztán jött a rendszerváltás, a Tilos az Á, és a mindent felülíró zene.
„Az én fiatalságom még arról szólt, hogy vártuk, teljen az idő. 1989-ig nem sok minden történt itthon. Na jó, néha kijártunk Erdélybe táncházba, különösképp Gyimesbe, ahol a lakodalmak a legzúzósabb drum&bass partival is felérnek. Idehazamegmentünk dzsesszklubba, Dreschre, Szabadosra, plusz néztük a filmeket. Az öcsém disszidálása miatt csak 1987-ben kaptam újra útlevelet, akkor fedeztem fel magamnak Amszterdamot, ott meg a de Kroeg-ot, azaz a Kocsmát, amibe a barátaimmal annyira beleszerettünk, hogy az első adandó alkalommal megcsináltuk a párját Budapesten.”
Ez a pillanat 1989 szilveszterén jött el, ekkor nyílt meg aMikszáth téren az egykori Bakony étterem helyén a Tilos az Á,mely hamarosan a korszak első számú hazai kultúrkocsmája lett. Benne a zenét a kezdetektől Palotai Zsolt biztosította, nemcsak azért, mert abból a társaságból messze neki volt a legnagyobb, egyben legkülönlegesebb összetételű lemezgyűjteménye, hanem talán azért is, mert zeneileg mind közül ő volt a legnyitottabb. Nemzedéktársaihoz hasonlóan ő is rockon, punkon, újhullámon szocializálódott, közel a harminchoz azonban felfedezte magának az elektronikus tánczenét, s az elmúlt két évtized gyakorlatilag ennek a műfajnak a népszerűsítésével telt el. Az első tíz évben hobbiként, azóta hivatásként. S már a Tilos az Á-ban ugyanaz motiválta, ami később a rádióműsoraiban és a partijain: megmutatni, más is van.
Igyekezett naprakész maradni, nála fanatikusabban senki sem túr heti rendszerességgel lemezek között, fülel, hallgat, rendszerez. Mint mondja, fiatal korában a leginkább a könyvekből és a filmekből lehetett tájékozódni. Ma a zene a legfontosabb médium, abból lehet a legpontosabban megérteni a kort.
Persze, csak zenében igyekszik naprakész maradni, az új kor egyéb kihívásai már kevésbé érdeklik. „A Facebookot vagy a Twittert nem is értem. Abból a világból, ahonnan én jövök, még rólunk jelentettek a megfelelő emberek. Ma meg mindenki magáról jelent. Hogy éppen mit csinál és miért. Nemrég amerikai hiphoperekkel játszottam, közülük az egyik folyamatosan nyomogatta a mobilján a rajongóknak az üzeneteket. Csak éppen azokkal nem foglalkozott, akik ott álltak körülötte.”
Palotai legendás lemezgyűjteménye anno nemcsak a Tilos az Á zenei bázisát adta, hanem az annak holdudvarából 1992 augusztusában kinövő Tilos Rádióét is. Amelynek alapítói közül persze már régóta ő az utolsó mohikán, az újabb és újabb hullámok képviselőit idővel felszívta a média/üzleti élet. De erre ő csak legyint, mondván, nem az a fontos, hogy milyen a Tilos, hanem az, hogy még létezik. Reklám nélkül, korlátlan szerkesztői szabadsággal. Ami, ugye, a mai médiavilágban gyakorlatilag képtelenség.
Persze az ő pályája sem folyamatos sikersztori, a mából mégis elégedetten tekint visszafelé. Hogy azért mégiscsak játszott ő uralkodóknak, minisztereknek, hercegeknek, hívták Európa, sőt a világ számos országába, a legfrissebb invitálás épp most érkezett Amerikából, az 1986 óta működő Burning Manre. S ezt sem ügyes marketingnek vagy kitartó promóciónak köszönheti, hanem pusztán annak, hogy az egyik szervező nemrég Budapesten járt és letévedt az egyik bulijára.
Ezek a meghívások persze mindig kellő kihívások is.Meg olyan megoldandó feladatok, mint például egy New York-i kávéházban vasárnap délután kettőtől ötig játszani. „A brooklyniHalcyonba körülbelül ötvenen férnek be, de olyan hangrendszer fogadott, ami itthon egyik klubban sincs, és olyan zenét játszhattam, amit különben máshol sosem. Közben a helyen minden berendezési tárgy eladó volt, ott függött rajta az ár, ha fizettél, vihetted. Fél óra elteltével egyszer csak összecsomagolták a mellettem lévő asztalt, gondoltam, táncolni akarnak, de nem – valaki kifizette. Majd jött a következő asztal, és azt is beárazták. Ettől folyamatosan változott a hely. A buli végén pedig a mosogató nénitől a jól szituált üzletemberig sokan odajöttek hozzám. A gyerekek meg ott táncoltak az apjukkal. Volt olyan, aki az ott lévő kis lemezboltból hívott meg: bármit választok, ő fizeti. És mindez a meglepetés nem egy péntek éjszakai bulin ért, hanem vasárnap délután.”
Mondhatni, Palotai életműve nélkül értelmezhetetlen a honi underground tánczenei kultúra. Persze, amikor ő indult, a kilencvenes évek elején, még sokkalta könynyebb volt kitűnni amezőnyből. De számára a megmérettetés ma is napi drill. Egyfelől évről évre cserélődik a közönsége, jönnek az újabb és újabb generációk, másrészt ő nemcsak az első soroknak játszik, hanem figyeli, hogy a táncparketten kívül mi történik. Mint mondta: „Az első sor tudja, mit vár tőled, és te is, hogy ők mit tőled. A friss impulzusok azonban mindig a perifériáról jönnek”.

Most meg egy újabb cikket (ÉS 1999. 41.szám ) tanáltam. Bakács Tibor Settenkedő tollából csurgott ki, miután a német tévében megnézte a Vágvölgyi-féle Tilos az Á filmet (Tilos, Verboten, Interdit). Ímé az írás, olvassátok:



"BAKÁCS TIBOR SETTENKEDÔ:

Tilos, Verboten, Interdit

Fuck You, baby! Így írtam, mert igaz, s mert kell ennyi erkölcsi felháborodás a látottakhoz. Láttam ugyanis egy televíziós filmet a német tévében, mely a Tilos az Á-ról szólt, s csatolt részeirôl, a Tilos Rádióról és a Narancsról. Vagyis arról a pár évrôl, amikor a szabadság mindennapos gyakorlat volt, mint a lélegzés, bevett életforma és értelem uralta erôs érzelem... Tehát fuck you, baby, rendszertváltó és -meglovagoló egykori hölgyismerôseim! Végül is sikerült 89-tôl 99-ig minden karaktereset eltakarítani abból, amit alternatív kultúrának vagy életformának nevezünk. Az alternatíva én vagyok - szólt az egydimenziós ember.

Tíz évvel késôbb a tévés forgatócsoport az évek óta lelakatolt kocsmába (figyelem: KOCSMÁBA) képtelen volt bejutni. Tilos. Vagyis a Tilos az Á most is tilos, polgárok. Jópofizhatnék, hogy a hely szelleme most is él, csak az igével lenne bajom, mert életnek nyoma sincs. Boldog piaristák, boldog polgárok, még boldogabb hatalom! A téren senki. Kádár János álma az üres utcákról. A boldog jelen nem léttôl talán csak az ellentálló Mikszáth Kálmánnak lett szarabb a kedve. Szívesen hányna, ha a kôhányás nem lenne oly nehéz. ô ugyanis szerette ezeket a lábánál dohányzó embereket. Zenét ettek és a másikat itták. A másik iránti érdek nélküli figyelem utolsó helye volt a Tilos. Különös színnel vonja be nemzetem szellemtestét az a tény, hogy rendkívüli erôkkel törekedett a hely bezáratására. Pedig azt mondták, hogy ilyen hely nincs is a világon. Hollandok, New Yorkiak, angolok mondták. Kibillent a világ Micimackó pesti kérójában. Hollandok, angolok, amerikaiak döntöttek úgy pár hónap dekkolás után, hogy itt (érted: ITT) maradnak. E kisgazdákkal körülölelt, lankás domborzatú hazában. Antall bűne nem Orbán volt, hanem a korral ellentétes korszellem. Antall nem értette, mi a szabadság? Horn sem. DJ. Balsai és DJ. Smuck. Folyamatosan a történelem lebegett a szemük elôtt. A hivatal pedig örült a vezetôinek. Miért is tudták volna az Urak és Elvtársak, hogy a szabadság nem a felismert szükségszerűség plusz egy darab kenyér, hanem egy koszlott hely Pesten. Lépcsôn kell lemenni a mélybe, hogy a fényre juss. Szerintem Viktor biztosan járt lenn. A Csintalan is. A Demszky is. Amit nem teszel meg, az a bűn, mondta gyakorta tanárom. Mondom, mert A Tilos az Á-t bezárták. Fôleg Demszkynek nem áll jól ez a sztori.

Emlék: egyszer beszéltem Mikszáthtal, éppen razzia volt, civil ruhás nyomozók basztatták a békés részegeket, a Vova söpörte a teret, lassú csapásokkal, gyakorta megállt, dumált a többiekkel, a joint körbejárt és én akkor vettem egy nagy levegôt, mögé léptem s megszólítottam ôt. Mester! Mikszáth köpött egyet, kuss!, szeretem az etnót s nagyon jó ez az arab fiú, kongói csajszi, orosz zongorista, holland énekes, magyar táncos, roma kannás. Szentjóby és Halász addigra már hazajött. Vagyis lenn voltak a pincében. Nem különös, hogy a szellem egy pincében világított s szeretet közösséget produkált? Próbáltunk figyelni egymásra és nem gondolni rájuk.

Azóta sötétülô lelkű országban élek, plusz áfa. Talán már évek óta, csak most jobban fáj a szemem az erôlködéstôl, hogy nézem a német ZDF-Arte adót.

Ui.: A filmet egykori gerillatársam, Vágvölgyi András csinálta, aki 89-ben összehozta Vigh Mónikával a Magyar Narancsot. Vágvölgyit végül is kirúgták a fôszerkesztôi székbôl. Most állás nélküli szabadúszó filmes. Polgárok, ki látta? Polgárok, ki tudja, mit jelent a Tilos után az Á?"

Találtam egy cikket, ezúttal Vágvölgyi B. Andrástól (megjelent a Közelkép c. folyóiratban), ami arra enged következtetni, hogy Vágvölgyi készített egy filmet az Á-ról. Ezennel kutatást indítok a film megtalálására (szívesem fogadom a segítséget), szóval azt szeretném megtudni, hogy nem-e lehetne-e eztet valahogy megnézni?. Mindaddig, amíg a kutatás sikerre nem vezet, olvassátok a cikket a filmről meg az Á-ról.

Elolvasom »

Az A38 a Tilos az Á-ra emlékezett 2007.12.30-án a következő rendezvénnyel (az alábbiakban az A38 weboldaláról idézek):

Tilos az Á38

A Tilos az Á volt a rendszerváltás környéki Budapest legkultikusabb undergrund klubja, ahol Frank Zappától a Blurt-ön át a legőrültebb magyar produkciókig megannyi minden élt és lélegzett együtt. Alapításának 18. évfordulóján megidézzük szellemiségét néhány legmarkánsabb egykori arcával.

Új Nem

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának rövid életű, ám annál maradandóbb zenekara nagyrészt az egykori Rés tagjaiból alakult. A szövegek szépséges álomszerűségét meglepően ellenpontozta Bende Zsuzsa expresszív éneke, és akik akkor látták a zenekart - mondjuk a legendás Aranyember-fesztiválok valamelyikén -, egyetértenek, hogy az Új Nem két frontemberre épülő színpadi akciója, besorolhatatlan, rockot, folkot, dzsesszes beütéseket ötvöző zenéje a magyar underground aranyidejének egyik legerőteljesebb produkciója volt.

A zenekar tagjai
Bende Zsuzsa: ének
Molnár Béla: ének
Gasner János: gitár
Ujvári János: billentyűsök, szaxofon
Jeli András: basszusgitár
Lehoczky Károly: dob


Lemezek Live at Tilos, 1992

Lacht el Bahhtar

A Lacht El Bahhtar zenekar 1986 őszén lépett színpadra először a budapesti Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában. 1987 telén, a Naconxipán fesztiválon mutatkoztak be a szélesebb nyilvánosság előtt. A következő 5 évben minden jelentős budapesti underground klubban és fesztiválon játszottak.

A LEB zenéje meglepő, friss, depresszív hangulatával gyakran megütközést váltott ki, egyedülálló produkciójuk révén. Évek alatt mégis kialakult a saját közönség, a zenekar 1990-es - kazettán megjelent - első albuma 3000 példányban kelt el.

A zenekar felállása
Nagy Péter: billentyűsök
Salamon Eszter: cselló
Szabó Gergő: basszusgitár
Lengyel Zoltán: gitár Szabó Győző: ének
Réczey Zoltán: ének


Szivási Gipsy Folk Band

A Szilvási Gipsy Folk Band története néhány tizenéves fiatalember közös muzsikálásából bontakozott ki. Az egykori Romano Glaso nevű Ki mit tud?-győztes zenekarból alakult kvintett a hagyományos roma népzene némiképp felújított változatát játssza, elegánsan és gördülékenyen keverve azt a balkáni dallamokkal, a latin hatásokkal sőt, időnként némi rappel. Semmi erőlködés, inkább elbűvölő lazaság, vidámság és könnyedség, amit a zenekar legutóbbi lemezének címe is jelez: A folklór felpofoz.

A zenekar tagjai
Szilvási István: ének, szájbőgő, kanál
Bangó Tibor: gitár, ének, szájbőgő
Suha István: nagybőgő
Lakatos János: kanna, szájbőgő
Oláh László: cimbalom

1994: A Csókolom zenekar a Tilos az Á pincéjében

találtam egy cikket a neten íme:

Még mindig "Tilos" - beszélgetés Palotai Zsolttal

Deáktér: Hogyan született a Tilos Rádió? Lényegében Te vagy az atyja az egésznek?

Palotai Zsolt: Nem csak én. Azzal az emberrel kezdtük el a Tilos az Á-t, aki most megkapta a Roma Rádióval azt a frekvenciát, melyért mi is harcba indultunk, ő Németh Vladimir. Itt volt még Kerényi Gyuri is, összességében akkor hatan vagy heten voltunk. Eredetileg az volt az ötlet, ahol most is tartunk - csak pont fordított felállásban. Volt egy klub, és kellett hozzá egy rádió is. De akkoriban kergettek minket, ezért az ott nem lehetett. Most pedig van rádió, csak a Tilos az Á zárt be...

Deáktér: Hol volt a Tilos az Á?

Palotai Zsolt: A Mikszáth Kálmán téren, a Piarista Gimnázium kellemes tőszomszédságában. Mi voltunk ott az ördögök.

Deáktér: Hány éve történt mindez?

Palotai Zsolt:1989 szilveszterén nyitottunk ki, a rádiót pedig rá két évre, 1991-ben indítottunk el, s idővel megtaláltuk az új helyünket, a Blue Boxot is. Egyébként, amikor még a Tilos az Á-t működtettük, a környéken még volt nyolc-kilenc kis klub: Egocentrum, Blues Kocsma és többek között a Blue Box is. Mostanra azonban már szinte egyik sincs nyitva. Amikorra pedig sikerült fix helyet találni a stúdiónak, a frekvenciát vették el. Visszaért a kör - megint csak a dolgok egyik fele van meg.

Elolvasom »

Érdekel valakit, hogy ki lépett föl a Tilos az Á-ban 1992 február 29-én a szökőnapon? Ugye ez mindenkit nagyon érdekel. Hát én megmondom, az Úzgin Űver, amely együttes máig él és virul. Az alábbi táblázatból kiderül, hogy 1991 és '95 között mely napokon játszott az Űzgin az Á-ban.



1995
Január 21. Pécs – Hard Rák
Február 4. Budapest – FMK
Március 3. Szentes – Graffiti
Március 17. Budapest – Tilos az Á
Április 1. Szeged – Tantusz
Április 7. Budapest – FMK
Május 4. Kecskemét – Otthon
Május 5. Budapest – Almássy tér - Etno Fest
Május 13. Csongrád
Május 27. Prága, Csehország – Roxy
Június 16. Veszprém
Június 17. Budapest – Tilos az Á
Június 24. Budapest – Orczy kert
Július 1. Budapest – Tilos az Á
Augusztus 19. Budapest – Sziget, Bahia Színpad



1994
Február 12. Budapest – Tilos az Á
Április 29. Novákpuszta – Médiawave
Május 1. Bécs, Ausztria – WUK
Május 21. Budapest – Egyetemi Színpad
Augusztus 11. Kecskemét – Efott
Augusztus 20. Budapest – Sziget, Bahia Színpad
Október 15. Budapest – MU



1993
Január 8. Szeged
Január 18. Budapest – Tilos az Á
Február 23. Kecskemét – Kilele
Március 4. Budapest – FMK
Március 13. Budapest – Láng
Március 19. Miskolc – Vian
Március 26. Budapest – Tilos az Á
Április 24. Kecskemét – Ciróka
Április 29. Kecskemét – Galaxis
Május 1. Budapest – Egyetemi Színpad
Május 14. Szeged – JATE Klub
Május 22. Budapest – Tilos az Á
Május 29. Anger, Ausztria
Június 5. Szentendre
Június 12. Budapest – Agóra
Június 26. Budapest – Tilos az Á Búcsú
Október 29. Debrecen – Neon 12
November 27. Pécs – Hard Rák



1992
Február 28. Budapest – FMK
Február 29. Budapest – Tilos az Á / Szökőnap
Március 4. Kecskemét – Otthon Mozi
Március 25. Budapest – Lyuk / Tilos Rádió
Május 20. Kecskemét – Katona
Május 22. Budapest – Toldi Mozi / Légyott
Május 29. Budapest – Almássy tér / Nemzeti Fesztivál
Június 23. Budapest – Napnap I-II.
December 5. Kecskemét – MÁV




1991 Április 20. Baja – Tanítóképző
Augusztus 23. Debrecen – Kelet ’91
Augusztus Kecskemét – Kerámia Stúdió
Szeptember 22. Budapest – Pecsa / Jövő Zenéje
Október 12. Budapest – Láng
Október 17. és 19. Budapest – Tilos az Á (+ Sabot)
Október 23. Budapest – Láng / Indie 16 Fest

A kép forása http://www.demszky.hu/assets/gallery/big/16b.jpg

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tilos_az_%C3%81

Tékozló Homár blogbejegyzés, 2006.06.09



Hol volt, hol nem volt, a Mikszáth Kálmán téren, a Piarista Gimnáziumtól 10 méterre, volt egyszer egy Tilos az Á nevû legendás alti-kulti centrum, ahol például Barcs drFlash Miklós leszokott a pálinkáról, mert egy túlzottan jól sikerült töményes melegítés után egy szuperintenzív, de csupán másfél perces koncerttel lepte meg rajongóit. És nem utolsósorban itt született a kimutatható hallgatósággal alig rendelkezõ, de lélekvidámító balhékat kavaró Tilos Rádió. És Verret, a nagy és betépett francia festõ 1992-ben ide festett egy látványos 3D faliképet („360 fokos illúzió”), amit a Szépmûvészeti Múzeum késõbb védetté nyilvánított. És Frank Zappa is letévedt egyszer ide a néppel vegyülni, amitõl a pesti sznobok egy emberként maszturbáltak az örömtõl. És sok érdekes csajt lehetett felcsípni. És csodás hely volt, na, volt lelke. De minden jónak másnaposság a vége, a piaristák hözöngtek, az önkormányzat dettó, a Tilost is bezáratták 1996-ban, elvégre a törvény az törvény, tilos kocsmát üzemeltetni iskola mellett. 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet az üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl "15. § (1) Tilos a melegkonyhás vendéglátó üzlet kivételével szeszes italt kimérni az alsó- és középfokú oktatási, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény bármely bejáratától számított 200 méteres közúti (közterületi) távolságon belül."

Így került birtokon belülre Csonkics Károly, aki egyetlenként indult az ugyancsak legendás ÁPV Rt privatizációs pályázatán. És mit tesz Isten, nyert is. A Tilos illusztris vendégének nevével, a Zappáéval indította kocsmáját, illetve melegkonyhás vendéglátóipari egységét, ahol természetesen alkoholt is felszolgálnak, a jó emésztést elõsegítendõ. Ez így már minden szép és törvényes, a piaristáknak is elcsendesedtek, kajálni elvégre mindenkinek kell.

Helyszíni szemle: a sör közepes áron és hidegen érkezik, a kávé finoman és melegen, a pincérek igyekvõek, valamint a kivétel erõsíti a szabályt. Az asztalok és székek sajnálatosan billegnek, de ez a rusztikusan egyenetlen padlókõnek köszönhetõ. A dobogón kényelmes blurp-fotelek fogadják a Zappa-rajongókat, étkezés után kiválóan lehet ernyedezni bennük, sõt minden vendéglátós Achilles-sarka, a kló dicséretesen tiszta, tiszta Ejrópa.

A kávézó kocsma étterem falait a Csekély Tehetségû Kopírmûvész dekorálta, értelemszerûen a kocsma névadójának lemezborítóit használva ihlete forrásául. Ezek a vidéki vurstlik színvonalára hajazó festmények jótékonyan hatnak a fogyasztók lelkiállapotára, a naiv festõk stílusát koppintó Ismeretlen Freskókészítõ olyannyira viccesen nem ért a festészethez, hogy egy kékvérû esztéta nõismerõsünk nedvesre kuncogta a bugyiját. Sajnálatos módon Verret védett festménye valszeg nem a tulajdonos szíve csücske, elõrehaladott állapotban van a nemlét felé, a beázások miatt több négyzetméternyi rész lemállott róla, béke poraira, nemsokára le lehet kaparni, hogy a Kopírmûvész újabb falfelületen alkothasson.

Végezetül: a vendéglátóhely korrekt, az atmoszférája meg szórakoztatóan vicces. A vidéki ország sznobériáját látva a betévedõ Zappa bizonyára másodszor is feldobná a talpát, de most nem a prosztatája, hanem a röhögés ölné meg.

Láng Zsuzsa írása, Népszabadság 2008. június 25.



Az erős karakterű egynevűek nem túl népes családjába tartozik. Magam is hosszú évekig találgattam, ugyan ki a fene lehet az a Németh Vladimir, s nehezen esett le a tantusz, hogy nyilván a Vova. Az a Vova, aki a Mikszáth Kálmán teret a XX. századi egyetemes kultúra jeles helyszínévé, illetve a rendszerváltásra készülődő Magyarország - főleg - liberális értelmiségi fiataljainak első legális találkahelyévé tette. A Tilos az Á 1989 szilvesztere óta csak másodlagosan minősül a Micimackóban szereplő táblacsonk feliratának, ma már minden felvilágosult rezidens tisztában van vele: ez volt az a hely, ahol az orosz kivonulást Frank Zappával ünnepeltük, és ahonnan Vajdai Vili és a mellesleg csaposként is fenomenális Szabó Győző színházi karrierje indult.

Amikor hajnali négy körül Szabó Laci (bácsi) végre kisöpörte az utolsó megátalkodott városi gerillát is, és lehúzta az Á rolóját, akkor kezdődött a kultúrmisszionáriusi meló. Vováék, ott hátul, fönt az "irodában", hevenyészve összeütötték a névsort. A korabeli nímandok listáját, azokét, akikért manapság hosszú sor kanyarog a jegyirodák előtt. Mert a Vova valahogy megérezte, hogy lehet valamit kezdeni bizonyos Ando Drommal, Csókolommal, Bada Dadával, Flashsel, Kispál és a Borzzal, Korai Örömmel, DJ Palotaival, Quimbyvel, Somával, a TÁP Színházzal és a Tereskovával (szigorúan alfabetikus sorrendben). Hogy tán mégiscsak van igény a Pál Utcai Fiúk, az Üllői úti Fuck és a Csigafröccs művészetére, még akkor is, ha a Pesti Műsor profiljába ez a műfaj nemigen illett bele.

Persze a Tilos az Á és a Vova sem igen illett bele a polgári utcaképbe. A szájsebészet fogfájósai és a világi örömökre csak korlátozott mértékben felhatalmazott piaristák jobban örültek volna, ha az Á megmarad Bakony kisvendéglőnek - nyilván mit sem sejtve az előzményekről: nevezetesen arról, hogy a csem.sert.sült, pár.káp., pir.burg. étlapú csehó adott helyet '88-ban az SZDSZ elődjének, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd '89-ben a Fidesznek titkos ülései megtartásához. Így aztán a Vova - meg a kissé fátyolos tekintetű, vagy még inkább saturészegnek mondható vendégsereg - sem volt nagyon meglepve, amikor zsaruk és vámkommandósok adták egymásnak a kilincset, drogot, illetve jövedékiadó-köteles termékek árusítási engedélyét keresni... Aztán ahogy jöttek - és mert nem találtak se ezt, se azt -, mentek is. A Vova fütyült rájuk, talán mert nem volt kifejezetten az adminisztrációs fegyelem rabja: rémlik, úgy '94 táján, amikor a bölcsész végzettségű kocsmárosnak felajánlotta néhány közgazda vendég, hogy segít gatyába rázni azt a fránya könyvelést, csak prezentálja már hozzá a szükséges papírokat, a Vova két, egyenként ötven liter űrtartalmú, számlákkal, belégekkel teli szemeteszsákot vonszolt be az Á-ba, úgyhogy hagyták a francba az egészet.

Pedig a Vova sose lesz nyugdíjas, már csak azért sem, mert nem fog rajta az idő. Egyszer kultúrobsitosnak nevezte magát, de szerintem tévedett.A Vova nem küszködött feleslegesen a papírokkal, akadt fontosabb dolga. Kosztért-kvártélyért importálta a világ összes zenei etnikumát, az Á-ban dáridózott a mainstreemtől való különbözőség, az Idegen - szép! jeligére érkezett, szabadelvű, nyitott, kíváncsi kozmopolitagyülekezet, és csendben (?) megágyazott a Zene Ünnepének Magyarországon, annak a '82-ben, francia kezdeményezésre született akciónak, amely a világ összes országában transzparensekkel hirdette: ezen a napon szóljon minden zene mindenütt mindenkinek, ingyen. Talán nem a véletlen műve, hogy ezeket a rendezvényeket a Tilos az Á Produkció fedőnevű szervezőiroda prezentálta, mint ahogy az sem - a Vova és a Tilos egymás szinonimájává váltak.

Példa erre a göröngyös életutat bejáró Tilos Rádió esete is, amit a Vova és a testvéreként szeretett, Artner Iván nevű polihisztor mély illegalitásban, kétkezi munkával, kezdetleges körülmények között gründolt. A Tilos az Á fölötti kuckóból küldte éterbe a kezdetek kezdetén első hullámait a Tilos Rádió az (egyebek közt) technikai zseni Artner közreműködésével. A kalózkodás egyik emlékezetes epizódja alkalmával a rózsadombi magaslatokon kerestek alkalmas helyszínt egy antennának, amely a város felett "látja" a Mikszáth Kálmán téri adót, s ezáltal alkalmas a jeltovábbításra. Artner a jeges, meredek háztetőn szerelt, a Vova egy bivalyerős szpotlámpával morzézott, remélve, hogy az Á felett a szpot párja "felel" neki. A kísérletnek - melyet a Fekete Doboz kamerája is rögzített - egy csigalassúsággal közelítő, postászöld, forgó radarral felszerelt furgon vetett véget. A sorsnak azt a szemétségét, hogy Artner Iván tavaly meghalt egy motorbalesetben, a Vova talán sosem heveri ki. Azon pedig, hogy a Tilos Rádió ezekben a napokban ismét frekvenciaengedély nélkül marad, szerintem már nem is csodálkozik...

Pedig a Vova vonzza a csodákat.

Ha nem hiszik, kérdezzék meg, minek minősül egymásra találásuk a palicsi Paganininek titulált Lajkó Félixszel. A két öntörvényű, betagozódást, terepszínt nem tűrő, kotta nélkül játszó egyéniség verhetetlen párost alkotott, és az örökké lázadó, nyughatatlan Vova egyre többször látszik-hallatszik afféle "jégmamának", amint felvág Lajkó sikereivel. "Hát, az nem volt akármi, amit a Félix gyerek művelt Amszterdamban - mesélte pár napja telefonon -, egyetlen koncerttel kivágta a biztosítékot, naná, hogy azonnal visszahívták, már várom, hogy küldjék is a szerződést!"

A Vova egy cseppet sem röstelli, hogy dicsekszik a Fixivel, hogy nem szimplán menedzseli - olykor erején felül -, támogatja, üt, vág, harap és karmol a védelmében, és két centit nő, ha meghallja a koncert végén a vastapsot.

Valamikor a kezdetek kezdetén, 2000 nyarán, amikor Lajkó Félix - nem utolsósorban a Vova révén - Franciaországban még ismertebb és népszerűbb volt, mint itthon. Monacóban, a Rainier herceg születésnapján rendezett ünnepségen a Boban Markovics Orkestar közreműködésével lépett fel. Az iszonyatos felhajtással, szupersztárokkal, Mumm pezsgővel, nagyestélyivel, porban vonszolt nerckeppekkel iniciált eseményen a Vova meg a Félix az ünneplő-tornacipőjükben emelték az est fényét. Az alkalomra építtetett, kicsit nejlonosra sikerült, tengerbe nyúló fesztiválpalota előtti téren tomboló sikert aratott a rézfúvósbanda és az egy szál vonós produkciója.

Sajnos a fellépés után Félix odacsukta az ujját a cuccot szállító autó csomagtartójába, ami ugye - lévén szó hegedűművészről - görög sorstragédiának tűnt a francia tengerparton. Mindaddig, amíg a Vova ki nem rángatott az ágyából egy patikust, és elő nem kerített egy, a Riviérán nyaraló kézspecialistát, valamint vállalta a borogatásváltogatást negyedóránként, egész éjszaka. Csak remélni merem, hogy a Vova tiszteletbeli szakápolói oklevelet kapott, amiért másnap Lajkó Félix és DJ Palotai kettősét - a sikerre való tekintettel - a műsor végén megismételtette a fesztivál igazgatója, és lemezfelvételre tett ajánlatot. Valahogy így lett Félix a Vova ötödik gyermeke - Áron, Nádja, Vincent és Ivon után. Ha valaki keresné a Vovát, esténként (főleg ebben a futballszezonban) a Műegyetem közelében lévő törzshelyén találja, amiről Artner Iván özvegye ezt írta: "A Budafoki út elején van egy nagy múltú hely, délelőtt kávézó, este kocsma, hajnalban meg sajnos újabban zárva van, mert elöregszik a törzsközönség, és egyre rendesebbek lesznek a fiatalok. Mint a Tilos az Á, az egykori kultuszhely jelenleg létező egyetlen utódintézménye, simán lehetne belőle a rákendroll életforma károsultjainak és nyugdíjasainak vidám napközi otthona."

Pedig a Vova sose lesz nyugdíjas, már csak azért sem, mert nem fog rajta az idő. Egyszer kultúrobsitosnak nevezte magát, de szerintem tévedett.

Kiszolgál ő még néhány generációt.


Láng Zsuzsa írása, Népszabadság 2008. június 25.

Netről lopott fotó

Mind közül az Á volt a kedvencem. Lebuj, kultúrkocsma, élettanszék, összművészeti főiskola. Mintha egy nagy családba (nagycsaládba, törzsbe, hordába) tartoztunk volna. A tolókocsis fiúnak valaki segített leereszkedni a füstös alvilágba, a sarokban egy pasi megcsókolta a pasiját. A pultos lány... szóval a pultos lánytól megijedtél, nem az alter ruhái miatt, hanem mert mindent tudott, minden fontosat, és ez látszott a szemén.

Engem akkor még nem érdekelt a zene (annyira), így aztán a Don Bogár- vagy Üzgin Üver-koncertet hamar otthagytam a világot jelentő deszkák kedvéért: egy dobogószerű faemelvényen (is) lehetett táncolni. Részegen, behunyt szemmel, egyedül a világ tengelyében. Sz@r volt a vörösbor, de ezt akkor nem éreztem. A többi jó volt. Elég jó.

Jó lenne minél több régi, lappangó tilos az Á-s, Tilos az Á-ban készült stb. amatőr vagy profi fotót, film és hangfelvételt, egyéb dokumentumot, pl visszaemlékezésket, cikkeket összegyűjteni ezen a nyilvános blogon (tilosazatjaras.freeblog.hu).

Az Á sokunk múltjának fontos része, és megérdemli (megérdemeljük), hogy emlékezzünk rá. Ha tudsz már hasonló projectről, szólj, mert nem szeretném újra feltalálni a spanyolviaszt.

Szóval ha gondolod, hogy nyilvánossá tennéd Tilos az Á-s emlékfotódat, koncertfotódat, egyéb dokumentumodat, légy olyan merész, és küldd el: sleepingdancer@gmail.com. Ha volna infó arról, hogy mikor készült a dokumentum, jó lenne. Aki szerzőként, fotósként stb. igényli, annak természetesen feltüntetem a nevét a blogon. Akit valamely dokumentum esetleg személyiségi vagy szerzői jogában sért, kérem, reklamáljon.